Köszöntés

   Partnerek

   Dobra Újság


Friss





Legolvasottabb cikkek
 

A bogáncs népe

A Skót Felföld templomaiban


Miszikus borzongás, rejtelem, sejtelem, vérzivataros történelem. Félhomályos erdőkben moha és páfrány, a mély tavak, sötét vizű fjordok szönyeket rejtenek. Bársonyosan zöld hegyek, legelésző birkanyájak, hangulatos pubok, megszűnő majd újra eleredő eső. Ez a skót Felföld.


Nyakas, szabadságszerető nép a skót. Nemzeti viráguk a bogáncs, mely minden viszontagságot túlél. Hétszáz évvel ezelőtt vált szent jelképpé, mikor a dánok lerohanták az országot. A legenda szerint szörnyűséges vérfürdőtől menekült meg az ország a bogáncs által, mely a sötétben mezítláb lopakodó ellenség egyikének talpa alá került. A katona felüvöltött, elárulva jelenlétét. Azóta a bogáncs a védelem szimbóluma, melyet a Skót Testőrség és a Királynő Highlanderei büszkén viselnek.

Ezt a jelképet először Stirlingben William Wallance emlékművén pillantom meg, aki a 13. században robbantott ki felkelést az angol uralom ellen. Elbukott és kegyetlen módon kivégezték, de alakja öntudaterősítő a skótok számára, mert mint mondják, a politikai helyzet ugyanaz, mint annak idején. Történetét a Rettenthetetlen című film tette a világon is népszerűvé.

A Felföldön barangolva Glenfinnenben ősi templomhoz érkezünk. A kiltet (skót szoknyát) viselő kántor épp szentmisére készülődik, meggyújtja a gyertyákat, hangolja az orgonát. Csak az esőcseppek egyhangú kopogását hallani. Az ódon falak közt megállt az idő. Egyébként Skóciában ritkán téved az ember katolikus templomba. Egyházi téren a protestáns felekezeteké a főszerep.
Free Scotland Church (Szabad Skót Egyház) ezzel a kiírással is lépten-nyomon találkoztam a templomok falán. Hogy mitől szabad?  Egy “reverend”- től megtudjuk, az államtól. A presbeteriánus nemzeti egyházból 1843-ban kivált a “Skót Szabad Egyház”, melyhez a nép nagy többsége csatlakozott, megelégelve az államegyház erőszakoskodását.

Skócia kőtemplomai györnyörűek és időtállóak. Az egész országban főleg a gótika dominál, az egyes felekezetek templomait csupán a tornyaikon lévő szimbolikák alapján tudjuk megkülönböztetni. Azon azért sokszor mérgelődöm, hogy a legtöbbet zárva találom. Még rácson keresztül se lehet belesni. Csak akkor nyitják ki a kapukat, mikor istentisztelere készülnek.
Portree-ben Skye sziget központi településén szerencsém van, mert egy baptista templomban épp gyülekeznek a hívek. Az érkezők kabátjukat, esernyőjüket az előtérben hagyva – az urak fekete öltönyben, a hölgyek elegáns keménykalapban – foglalnak helyet a hátsó padokban, még a templom elülső része tátog az ürességtől (ott sincs ez másképp, mint minálunk). Mikor úgy gondolom, eleget láttam, felállok és távozni készülök, de az ajtó zárva. Csak a presbiterek jóindulatán múlik, hogy kiengednek.

Ugyanebben a városban a Szent Columba templomban egészen másfajta közösség fogad. Mary épp a mécseseket rendezgeti kereszt alakba, mikor belépek. Mondja, tizenöt perc múlva kezdődik a taizéi imaóra, melyre szívesen látnak. Össze is gyűlnek négyen, én vagyok az ötödik. Nem túl népes közösség, de igen lelkesek. Nincs bennük semmi abból a távolságtartásból, amit a baptista gyülekezetben tapasztaltam. Elmondják, ők az anglikán egyház tagjai, de nyitottak más vallások felé (a hátsó falon is egy buddhista szimbólum függött). Nagy örömömre tudok is velük énekelni, hiszen a szövegek egyszerűek és ismétlődnek, a dallamot pedig ismerem.
A templom névadójának Szent Columbának tulajdonítják a kereszténység Skóciába való behozatalát. Kr.u. 563-ban tizenketted magával megalapította rendjét Ionában. Ezek a kelta szerzetesek elmélkedő, szemlélődő életüket rendkívüli missziós munkával egészítették ki.

Skye szigete a túrázók paradicsoma. Itt égre nyúló sziklacsúcsok, végtelen zöld mezők, tengerbe szakadó szikák, tavak, fjordok, tengerszemek együtt vannak jelen. Én már a lila hangacserjék közt kapaszkodva is szentélyben érzem magam, hát még a csúcsokról elénk táruló látvány hatása alatt! A kék és zöld ezernyi árnyalata a Teremtő nagyságát zengi. Ezen a területen a gótikus kőtemplomokat felváltja a házak színével azonos hófehér templom. A sziget egyébként gyéren lakott, néhol pár házból áll a falu, a domboldalakon birkák milliói legelésznek. A forgalom se sűrű, úgy tűnik, errefelé az idő lassabban folydogál.

Vasárnap érünk Edinburghba, Skócia fővárosába. A St. Giles´ katedrálisban istentiszteletre gyülekeznek. Sok férfi érkezik kiltben, és nem csak az idősebbek. Egyre több fiatal is visszatér ősei viseletéhez, főleg nemzeti érzésektől vezérelve. Egyes hagyománytisztelő iskolák ünnepi alkalmakkor meg is követelik diákjaiktól ennek viselését.
Különlegessége a katedrálisnak a hagyományos skót koronatorony a Royal Mile. A katedrálist mérete, szépsége és elhelyezkedése emelte a legfontosabb skót szent helyek közé. A templom részét képezi a fából faragott, míves részletességgel megmunkált Thistle (Bogáncs) kápolna. Itt még a pufók angyalkák is skót dudát fújnak.

Az ugyancsak Edinburghban található St. John´s templomban magyar szórólap is köszönti az odalátogatót. Vasárnap délután lévén valami litániafélét tartanak. A lelkész felolvas a szentírásból, majd szentbeszédet tart a kevéske egybegyűltnek. Elnézést kért, hogy a kórust nélkülözni kell, de ők már az Edinburghi Zenei Fesztiválra készülődnek. Búcsúzáskor, mikor megtudja magyar vagyok, hosszan rázogatja a kezemet, mert mint mondja szolgál itt is lelkésztársa, aki szintén magyar.

Utazásom alatt a szívembe zártam a skótokat. Velük a hasonló történelmi helyzet is összeköt, amit felvidéki magyarként méginkább átérzek. Bár Angliától való teljes függetlenségüket nem vívták ki, de 1998-ban visszaállították a többé-kevésbé független skót parlamentet, saját fizetőeszközöket bocsátanak ki és elkötelezetten ápolják a múltat.
Bokor Klára
Remény 36. szám

a cikkhez tartozó képek megtekinthetők a Galériában


9,75 pont / 8 szavazat  
Hozzászólás

<< VISSZA

 

korkep.com (C) 2009 - 2010


Keresés az oldalon
Új képeink
Megjelent

Itália
Partneroldalak