Köszöntés

   Partnerek

   Dobra Újság


Friss





Legolvasottabb cikkek
 

Vietnami férj oldalán

Más ott a szó, más a táj


Mártival gyakran találkozok egyházi rendezvényeken, zarándokutakon. Elkötelezett hívőként éli mindennapjait, ezért aztán kissé meglepődtem, mikor megtudtam, ennek az ízig-vérig keresztény értékrend szerint élő asszonynak buddhista vallású, vietnami férje van.

A másik meglepetés akkor ért, mikor meghallottam, egymás között szlovákul beszélnek. Teljesen megzavarodtam, hiszen Márti magyar családból származik, velük élő édesanyja alig ért szlovákul és három gyermeke is magyar iskolába járt. Meghökkenésemet látva Márti elmagyarázza, Hai, a férje talán azért nem tanult meg magyarul, mert nem érezte ennek elengedhetetlen szükségét. Bár nem beszéli a magyart, észrevették, az évek előrehaladtával egyre többet megért.

A szerelem miatt maradt


Hai megosztotta velem idekerülésének történetét:
Ötéves katonaság után döntöttem úgy, hogy elhagyom az országot. A Vietnami Szocialista Köztársaságban ugyan három éves volt a katonaság, de közbejött a háború, Kambodzsával és még két évet rá kellett húznom. Tankistaként szolgáltam, láttam meghalni nem egy bajtársamat, ami nagyon megviselt. Vietnamban nagy volt akkoriban a szegénység, és én az elektrotechnikai iskola befejezése után egy üzemben helyezkedtem el, ahová nemsokára toborzók érkeztek, akik külföldi munkát ajánlottak. Csehszlovákia számunkra gazdag országnak számított. Ide jöttem hát és kotrógép kezelőként dolgoztam. Úgy terveztem négy évig maradok, amíg én és otthoni családtagjaim összekapjuk magunkat.
Ám közbeszólt a szerelem – pillant mosolyogva feleségére. Mártiba első pillantásra beleszerettem, ezért vagyok itt már huszonnyolc éve.

Hihetetlen, de Márti még sohasem járt Vietnamban. Mint mondja, ez idáig nem sikerült annyi pénzt összespórolniuk, hogy az egész család kimehessen. Hai is csak tizenöt év után látogatott haza, bár olyan vágyakozva beszél az otthoni életről, hogy az embernek összeszorul a szíve. - - Minden nap gondolok a hazatérésre, de fel kell áldoznom ezt az álmot, hogy együtt lehessen a család – mondja. - Más ott az élet ritmusa, mások a fények és mások az illatok. Saigon nyüzsgése, gyermekkorom színhelye is mágnesként vonz.
Márti anyósával is csak az idén, azaz huszonnyolc év után találkozott, mikor eljött őket meglátogatni.

Anyósom nagyon intelligens nő – mondja. Otthon tanítónőként dolgozott nyugdíjazásáig. A vietnamin kívül franciául, angolul és oroszul beszél, máig vállal magánórákat. Én, bár az iskola befejezése óta nem használtam az orosz nyelvet, most kénytelen voltam előkaparni szerény tudásomat, hogy valamilyen nyelven szót értsek vele. A gyerekeknek könnyebb volt, mert ők jól beszélnek angolul. Vietnamiul sajnos egyikünk se tanult meg, köztük jómagam se, mert Hainak valahogy nem akaródzott ezzel bajlódnia.

Tűz és víz összefér


- Nehezen szoktam meg az itteni klímát is – kapcsolódik a beszélgetésbe Hai. Mikor hideg van, rettenetesen tudok fázni. - Érdekességként említem, otthon minden tőlünk idősebbet magázunk, így én például a bátyámat is. Az öregek tiszteletnek örvendenek és minden téren felelősnek érzik magukat a fiatalokért. Még a felnőtteknek is pontosan meg kell mondaniuk az anyjuknak, mikor hová mennek, mikor érnek haza. A vietnamiak több gyereket vállalnak, mint az itteniek, öt-hat gyermek szinte minden családban van. Valljuk, hogy ha a családokat a Tao irányítja, akkor rend van a társadalomban is. Ennek ellenére tetszik nekem az európai nyitottság, mert itt a gyerekek eldönthetik, hogyan szeretnének élni.

Tao. Erről jut eszembe – te gyakorlod a vallásodat?
- Buddhistának neveltek, de a mi családunk sosem volt túl vallásos. Itt meg motivációm sincs, csak elvétve gyújtok egypár füstölőt az ősök és Buddha tiszteletére.

- Mikor megismerkedtünk, a legtöbben nem nagy jövőt jósoltak a kapcsolatnak – mondja Márti -, hiszen még az egy kultúrkörből érkezőknek is próbatétel az együttélés. Az európai és a keleti ember pedig ég és föld. Bár mély filozófiai vitákat nem folytatunk a hitről vagy az élet kérdéseiről, jól megvagyunk.
Hai könnyen beilleszkedett a kürti faluközösségbe. Barátja az egész falu, focizik, kitűnően ping-pongozik, edzi a fiatalokat. Vietnami apával a gyerekeinknek se volt mindig könnyű – néhányan „kis csincsungoknak” nevezték őket, de megtanulták ezt kezelni. Úgy döntöttünk, a gyerekek az én nevemet fogják viselni, hiszen a Nguyen Thanh elég kimondhatatlan.
Azért problémák is akadtak, mert néha a nélkül döntött, hogy engem megkérdezett volna. Mikor kifogásaimnak hangot adtam, meglepődött, hogy ő ezt nem tartotta fontosnak. Az is probléma volt, hogy a környéken élő vietnamiak többször szerették volna belevonni a férjemet valami nem legális üzletbe. Nagy volt a kísértés, hiszen a három gyerekkel elég nehezen éltünk, de mindig sikerült őt meggyőznöm, hogy a nyugodt élet megfizethetetlen.

A család vietnami felével a neten keresztül tartjuk a kapcsolatot, így Hai az otthoni politikai, társadalmi eseményekről napi szinten értesül. Szeretném beteljesíteni férjem vágyát, hogy Vietnamban éljünk, de bevallom, hogy bár gyermekeim felnőttek, nem tudnám őket évekre itt hagyni. Nemrég megszületett az első unokánk, így hát marad az álmodozás. Nagy vágyam, hogy láthassam a saigoni Miasszonyunk katolikus székesegyházat és hát az ottani élet hangulatába is szívesen belekóstolnék.

Bokor Klára Szabad Újság 47. szám


10,00 pont / 6 szavazat  
Hozzászólás

<< VISSZA

 

korkep.com (C) 2009 - 2010


Keresés az oldalon
Új képeink
Megjelent

Itália
Partneroldalak