Köszöntés

   Partnerek

   Dobra Újság


Friss





Legolvasottabb cikkek
 

A mosoly országa

Bruneiben, az alig ismert szultánságban kissé egyhangúan, ám békésen folydogál az élet



A meleg éjszakában alig van ember az utcákon. Este tizenegykor csak pár fiatal sétálgat a bevásárló központ körül. Mikor a közelükbe érek, felragyog a szemük egy kis „egzotikum” láttán és mindnyájan fényképezkedni szeretnének velem. A lányok előkapják menő mobiltelefonjaikat és mindenki készít magának fotót, majd egy fiatalember jön két feleségével és ők is beállnak mögém. Nem is engednek el egykönnyen, mert el kell mondanom honnét jöttem, mi a foglalkozásom, meddig maradok és mi a véleményem a bruneiekről. Némely mondat után jókat kacarásznak, biztosan „briliáns” angol tudásom miatt, de velük nevetek és örülök, hogy kis színt vittem az estéjükbe.

Nem meglepő hogy feltűnést okozok, hiszen egyelőre kevés turista látogat az országba és Bruneiben egyáltalán nincs éjszakai élet, mivel minden az iszlám törvényeknek van alárendelve. Alkohol nem kapható, a kábítószer árusításáért és csempészéséért azonnali halálbüntetés jár. Nem csoda, hogy a bűnözés nulla százalék.

Borneó szigetének e parányi országa a Föld egyik leggazdagabb állama


Az ország szultánja pedig a leggazdagabb emberek egyike. Ezt a gazdagságot ez a kis szultánság kőolaj bányászatának köszönheti. Haji Hassal Bolkiah szultán kézben tartja az országot – ő az államfő, kormányfő, had- és külügyminiszter egy személyben. E diktatórikus felállás ellenére, minden beszélgetőtársam magasztalja a szultánt, akinek képe ott lóg nem csak a középületek, de minden egyes otthon falán is.
Az ázsiai államok közül itt a legmagasabb az egy főre jutó jövedelem. Szinte mindenki dolgozik, úgy a nők, mint a férfiak. Hogy csak a múzeumot említsem – hemzsegtek ott a tárlatvezetők, teremőrök, takarítók és biztonságiak, mint nálunk a „régi szép időkben”.

Az országban az iskola és az egészségügyi ellátás ingyenes, de ingyenesen vehetők igénybe a sportlétesítmények is. A szultán (bár az ország bevételének csak a töredékét fordítja a lakosokra), igyekszik gondoskodni az újházasokról. Vagy házat, vagy annak megfelelő pénzösszeget bocsát az ifjú házasok rendelkezésére – egyetlen kikötés, hogy házukat ne vegyék körbe kerítéssel, hanem a települések alkossanak egy nagy családot. Kár, hogy ezt a szép gondolatot magára nézve nem tartja kötelezőnek – a szultáni palota kétméteres kerítéssel van körbevéve, a kiválasztott alattvalók pedig csak évente egyszer, a születésnapján léphetnek be a kapun.

Kuriózum, hogy a fővárosnak Bandar Seri Begawannak nincs tömegközlekedése, valószínűleg azért, mert valamilyen márkás autóval mindenki rendelkezik. Nincs ezen mit csodálkozni egy olyan országban, ahol egy liter víz többe kerül, mint egy liter benzin. Buszok csak a távolabbi településekről járnak be a fővárosba.

A mecsetek káprázatosak


Az Omar Ali Saifuddin mecset előterében a béke bárkájával Brunei jelképévé vált. A szent helyekre csak megfelelő ruházatban léphetünk be – egy kapucnis hosszú köppenyben – és csak akkor, ha épp nincs imaóra. Ezek a mecsetek egyébként kulturális központokként is szolgálnak – a legmodernebb eszközökkel felszerelt előadótermekkel, könyvtárakkal, iskolákkal, persze külön a férfiak és külön a nők számára. A szultánság erkölcsrendészete még arra is ügyel, hogy a lakosok részt vegyenek a kötelező imákon.

Cölöpfalu


A főváros legegzotikusabb látnivalója a Kampung Ayer, amely cölöpökre épült falu a Brunei folyón. Itt még a mecset, az iskola és a tornatermek is cölöpökön állnak és pallók kötik össze őket. Mivel vezetőnk, csak egy olyan családhoz invitál háztűznézőbe, ahol a márványpadlón visszatükröződnek a kristálycsillárok fényei, ahol a plazmatévét bőrfotelokból nézik a lakók, magam indulok a vizi település felfedezésére.
Egy tizenegy tagú család - idős, fiatal, karonülő babák - a tornácon múlatja az időt és széles mosollyal invitálnak hajlékukba, megengedve azt is, hogy mindent videóra vegyek. Érdekes a nappali megoldása – az egész szoba matracok halmaza - mindenki ott nyúlik el a földön, ahol helyet talál és szunyókál, vagy a tévét nézi.
A konyhában épp az ebéd készül – a hulladékot eltakarításával nem sokat vesződik a háziasszony, egyszerűen kidobja az ablakon. Több helyen láttam egy hatalmas kosárral letakart tálat a konyhaasztalon, ahonnét a gyerekek egész nap „lopkodják” a finomságokat. Továbbmenve egy idősebb férfit pillantok meg, aki a tornácon alkatrészt farag a csónakjába. Ő is nagyon szívélyesen fogad, és első szóra megmutatja tágas, klimatizált otthonukat. Főleg négy fiára büszke, akik uniformisban láthatóak egy hatalmas keretezett fényképen, természetesen mind a szultán szolgálatában. Mellette ott függött a szultán és a szultánné portréja is.

Konzervatív szokások


E konzervatív iszlám országban a hagyományok szerint öltözködnek az emberek. Fejkendő nélkül csak a kínai nők járnak, akik a piacokon és az éjjel-nappal nyitva tartó étkezdékben dolgoznak. A bunei családok zöme esténként ezekre a piacokra jár vacsorázni, ahol a hatalmas akváriumban úszkáló halak, rákok és kagylók közül választják ki a nekik megfelelőt. A különböző ízesítésű tésztákból és a halmokban álló egzotikus gyümölcsökből is hatalmas a választék.

Ez a kis ország a béke szigete az ázsiai nyüzsgésben. A fákon és a házak tetején majmok ugrándoznak háborítatlan, szobánk falát gekkók díszítik, senkit nem zavar a datolyapálmára telepedett denevérraj lármája. A szultánság ráérő, jóindulatú, mindig mosolygó lakói balzsamként hatnak a siető, szinte soha nem a jelenben élő európai utazóra.

Bokor Klára


10,00 pont / 3 szavazat  
Hozzászólás

<< VISSZA

 

korkep.com (C) 2009 - 2010


Keresés az oldalon
Új képeink
Megjelent

Itália
Partneroldalak