Köszöntés

   Partnerek

   Dobra Újság


Friss





Legolvasottabb cikkek
 

Véres húsvéti rituálé a Fülöp-szigeteken

Minden utam zarándokút. A spiritualitást keresem az emberekben, a kultúrákban, a természetben.

Élik-e az emberek a hitüket, milyenek vallási szokásaik, ünnepeik, templomaik. Nekünk, keresztény kultúrkörben nevelkedetteknek megdöbbentő látni a jainizmus (ortodox buddhista) képviselőjét, amint maga előtt söpri az utat, hogy ne ártson semmiféle élőlénynek, a sorsa ellen nem lázongó indiai nincstelent, az iszlám szigorúságát a törvények és hagyományok terén. De vajon a katolikus (egyetemes) kereszténység mindenütt egyforma? Mennyire tud egy nép - mentalitása, hagyományai által - a „maga képére” formálni egy egységes liturgiával rendelkező vallást?

Erről először Mexikóban kaptam ízelítőt, ahol San Juan Chamula templomában az ősi maya hitvilág keveredett a keresztény tanokkal - olyan természetes módon -, hogy magától értetődő volt a templom padlóján ezerszámra égő gyertyák látványa (a mayák napimádók voltak) és ahogy az egybegyűltek őszinte hitben kezdték az imát: Szűzmária és Quetzalcoatl (Tollaskígyó)…

Önkorbácsolás, keresztrefeszítés

A Fülöp-szigeteken a nagypénteki önként vállalt keresztrefeszítés még ennél is meghökkentőbb. Sokak véleménye szerint a durva és véres bemutatókkal elvész Húsvét spiritualitása.
Mi ez hát? Turistacsalogató látványosság, vallási fanatizmus vagy mélyen átélt hit? Netán egyszerre mindhárom? Erre kerestem a választ a helyszínen.   

Az elmúlt évben Nagyhéten barangoltuk be Luzon szigetének jelentős részét. Már keddtől láttunk az utakon keresztet cipelő férfiakat fejükön babérkoszorúval, akiket barátaik és gyerekek sokasága kísért. Az autók ilyenkor lelassítottak, és dudálással vagy legalább egy biccentéssel rótták le tiszteletüket a szenvedést vállaló előtt.
Az igazán lélegzetelállító események Nagypénteken vártak ránk San Pedro Cutud városkában.
Itt él Ruben Enaje, az az ember, aki kiötlője és meghonosítója e számunkra brutálisnak tűnő látványosságnak. Csoportunk a helyiek lefizethetősége révén az ő házában gyülekezhetett. Az udvaron folyt az előkészület – gyakorlatoztak a római katonák, Enaje pedig a felfeszítéséhez szükséges tíz centis szögeket reszelgette, fertőtlenítette.

Fröcsögött a vér az utcákon

A városka utcáin már reggeltől találkozhattunk önmagukat bambuszostorokkal korbácsoló férfiak menetével. Ha néhányuk bőre órányi korbácsolás után se repedt fel, a kísérők kicsit rásegítettek – üvegszilánkokkal vagdosták meg a hátát, ami után a vér már erekben csordogált. A jobbról-balra csattogó ostorokról lepergő vér beterített mindent – a legelővigyázatosabb jelenlévő sem úszta meg – bőrén, ruháján - véres pöttyök nélkül. Dél körül már sok önsanyargató tántorgott a kimerültségtől, a béna térden csúszva, imádkozva még mindig korbácsolta magát – a helyiek kitartásra biztatták őket. Az apró gyermekektől az aggastyánig, mindenki nézte a „kínos” jeleneteket.

Élethű szenvedéstörténet

Rettenetes volt a hőség, a hőmérő higanyszála már 35 fok felett járt, mikor elindult a tömeg az utcákon és Ruben Enaje „főszereplésével” eljátszották Jézus szenvedését – Pilátus kimondta felette az ítéletet, tövissel megkoronázták, földre rogyott, anyjával találkozott, Veronika kendőt nyújtott neki. A Golgota hegyén pedig a keresztre fektették, teátrális lassúsággal beleverték tenyerébe a szögeket, majd felállították a keresztet: Íme, az ember!  – mindezt huszonötödik alkalommal.

2011-ben tizenheten kívánkoztak a keresztre Cutudban

Egyikük elmondta, ´96-ban édesapja gyógyulásáért vállalta volna a keresztrefeszítést, de annyira félt a szögek ütötte fájdalomtól, hogy az utolsó pillanatban meggondolta magát. Később Katarban dolgozott vendégmunkásként, de megbetegedett, és ebben Isten azon kérését vélte felismerni, hogy most már vállalnia kell a keresztrefeszítés gyötrelmét. A családja próbálta lebeszélni, mert féltek, nem tud majd dolgozni, de ő nem tágított. Azóta minden év Nagypéntekén keresztre feszül. - A keresztrefeszítés délutánján le kell pihennem, annyira kimerültnek érzem magam, de másnap már folytatom a munkát, mert csak egy kis seb marad a tenyeremen - mondta. A sors fintora, hogy röviddel a riport elkészülte után a kereszt alatt összeesett, és hordágyon vitték el a helyszínről.   

Úgy vélem, a nép mentalitásában gyökeredzik a látványra és valósághű átélésre való igény

Turisták ezrei kíváncsiak minden évben a fülöp-szigeteki keresztrefeszítésre (némelyek száz dollárt is fizetnek VIP jegyekért egy emelő karjában), de nekem ott a helyszínen mégis az volt az érzésem, hogy inkább szól ez a helyieknek, mint a turistáknak, hiszen ők tudják fanatikusan biztatni a keresztet hordozókat, az önmagukat ostorozókat, bízzanak Istenben, bírják ki a szenvedéseket úgy, mint mesterük. Bár az Egyház elítéli ezt a véres rituálét, a szigeteken a szokás egyre terjed, és ma már sok kis közösségben is így készülnek Húsvét ünneplésére.

A valósághű megjelenítés Manilában is szembetűnő volt

Nagyszombat. Feltámadási szentmisére mentünk a főváros turistanegyedében lévő templomba. A tömeg láttán az volt az érzésem, tán több ezren zsúfolódtunk a félig földbe süllyesztett hatalmas templomba. Mindenki kezében égő gyertya, elképzeltem, mi lenne ha…, de nem gondoltam tovább, mert egy hatalmas, neonnal megvilágított kereszt is „kigyúlt”a feltámadt Jézus alakjával.
A hosszú, majd´ három órás szentmise, jó hangulatban telt – a pap prédikált, ezen a hívők derültek, feleltek az atya humoros kérdéseire, tapsoltak.
Azon már nem is csodálkoztam, hogy a mise utáni körmenet látványos népünnepélybe torkollott, ahol életnagyságú Krisztus és Szűz Mária szobrokat vittek végig a városrészen, dob és ütős hangszerek kíséretében. A két szobor egy emelvény előtt találkozott, melyet kis angyalkák seregei leptek el a „Földtől az égig”. Az ünneplő tömegre felhőnyi csillogó konfetti hullott, s mi lebegtünk a „mennyben”. Mindezek megkoronázása a körös-körül felvillanó tüzijáték.

Bár az eltérő szokások láttán egyik ámulatból a másikba estem, legmeglepőbb felismerésem mégis az, hogy messzi országok katolikus keresztényeivel való találkozáskor - a másság és sokszínűség ellenére - mindig megtapasztalom az EGY HÁZ felemelő érzését.

Bokor Klára


10,00 pont / 3 szavazat  
Hozzászólás

<< VISSZA

 

korkep.com (C) 2009 - 2010


Keresés az oldalon
Új képeink
Megjelent

Itália
Partneroldalak