Köszöntés

   Partnerek

   Dobra Újság


Friss





Legolvasottabb cikkek
 

Törzs, akiknél a kalasnyikov nem dekoráció

Etiópia az egyik leggazdagabb történelemmel rendelkező ország az afrikai kontinensen. Az északi, magasföld majd két évezredes keresztény vallásról és kultúráról mesél, míg a déli területeken élő törzseknél olyan ősi szokásokat tapasztalunk, melyekről azt gondolnánk, hogy már kiveszett globalizált világunkból. Több mint 80 nyelv, gyökeresen eltérő életstílusok, keverednek itt.

A vad Omo völgy


Az Omo völgyét sokan „mérgezett Paradicsomnak” nevezik, hiszen a buja zöld termékenységet sivatagi szárazság követi. Kevéske földet művelnek, inkább a nomád pásztorkodás jellemző a területre. Ennek a nomád életmódnak azonban erős gátat szabott az a kormányhatározat, amely kijelölte a törzsek területének határait. Így korlátozva nem csoda, hogy a törzsek gépfegyverekkel védik határaikat, és az odalátogató turistákból próbálják kifacsarni a megélhetésükhöz szükséges anyagiakat.
Iskolák és kórházak csak a nagyobb városokban vannak. Aszfaltozott út is csak egy szeli át a területet. Jinkába, Turmiba, Arba Minchbe sok törzs tagjai betelepültek, akiknek néha nehézséget okoz a békés egymás mellett élés, és a hagyományos életmód hirtelen megváltozása. Gyökerüket vesztve többek menekülnek alkoholmámorba – telve az ivók részegen kiabáló, verekedő férfiakkal és sajnos, nőkkel is. Sőt, némely gyerekbandán is látni a zavarodottság jeleit, de nem tudni alkohol, vagy a mindenütt kapható bódító növény a chat rágása okozza.

Az Omo völgyében élő törzseket piaci napokon lehet leginkább megfigyelni, ahová főleg terményeket cseréni gyűlnek össze. Leggyönyörűbbek a hammerrek kagylókbók készült öveikkel, gyöngyökből font fejdíszeikkel, mesterien formázott frizurájukkal, de alig maradnak el tőlük a banna, a karo, a dasanech törzs tagjai. Legkülönösebbek azonban a barátságtalan murszik, akik csupán a pénzük miatt tűrik meg területükön a turistákat.

A harcos murszik


Girmával, a már Jinkában élő murszi törzsbeli fiúval megyünk a törzsi területre (Etiópia délkeleti része – Mango Nemzeti Park). A harcosok kalasnyikovokkal védik területük határait és meglátogatásuknak rögzített feltételei vannak. Minden fényképfelvétel 5 bírr (etióp fizetőeszköz), ha gyerek is van a nő hátán 7 bírr. Engedély nélküli kattintásért a puska csövével kell szembenéznünk.

- A murszi büszke, harcos nép, megvédik területüket, csordáikat az életük árán is, sőt, ha lehetőségük adódik, még a szomszéd törzs marháit is megszerzik – magyarázza Girma. Még mindig dívik náluk az a szokás, hogy a nők felvágott alsó ajkukba agyagkorongot illesztenek. Ez persze azzal jár együtt, hogy a két alsó fogukat is ki kell verni, de ettől se riadnak vissza, mert ezt tartják a törzshöz való tartozás külső jelének. Etnológusok vitatkoznak e brutális szokás eredetén – egyesek úgy vélik, szépítő szerepe van, míg mások azt vallják, így akarták a törzs tagjai elejét venni a nők rabszolgává hurcolásának. Érdekes, hogy a szokás nem egyedülálló –a Szahara délnyugati területein, sőt Dél-Amerikában is léteznek hasonló „korongos” törzsek. Hihetetlen kínokat kell kiállniuk a nőknek, mert primitív eszközökkel, minden fájdalomcsillapítás nélkül kell elviselniük, hogy úgy 12-13 éves korukban alsó ajkukat bemetszik, és egy fadarabot illesztenek a nyílásba. Ezt aztán tágítják - nem ritka a 15 centiméter átmérőjű tányér sem, mert minél nagyobb korongot visel a nő, annál több marhát, kecskét kell adnia érte a férjjelöltnek.

Sebek, vágások, tetoválások


A muszik, de ez jellemző az Omo völgyben élő többi tözsre is, előszeretettel tetoválják ki testük legkülönbözőbb részeit – még egészen intim és érzékeny helyeken is. Ezek úgy készülnek, hogy a bevágott bőr alá port juttatnak, ez begyullad, és puffadt hegekkel gyógyul. Ezenkívül vágások, ütések hegei is „díszítik’ testüket. A nők és férfiak büszkék hegeikre, hiszen ezzel is jelzik, bátor, harcos mivoltukat. A törzsi területen a férfiaknak több feleségük is lehet, akik külön kunyhókban laknak. A férjnek nincs kunyhója, hol az egyiknél, hol a másiknál tölti az éjszakát. A hajlított ágakból készült kunyhókat állatbőrökkel, pléhekkel borítják, ajtajuk pedig olyan szűk és alacsony, hogy csak négykézláb mászhatunk be rajta, testesebb turista pedig csak kívülről szemlélheti. A berendezésre se sokat költenek – egy kőmozsár, tökből készült edények és primitív tűzhely található benne.


Girma, az idegenvezető


Elmondja, még a nagyszülei települtek a Jinkába, a törzsi városba, amikor apja fiatal volt, de a város se mosta el a törzsi identitástudatot, mert apja is murszi törzsbeli lányt választott feleségnek. Ő, testvéreivel együtt már a keresztény hitben nőtt fel, állami iskolába jártak, ahol már nem játszottak szerepet a törzsi különbségek. Az iskolában angolul is jól megtanult, ezért, amikor elég pénzt összegyűjt, főiskolára jelentkezik. Népművelő-tanár szeretne lenni, hogy tenni tudjon a törzséért.
Girma bemutat édesanyjának is, aki a piacon terményeket árul. Engem látva örvendezik, valószínűleg annak, hogy fia általam egy kis zsebpénzhez jut, mert errefelé az apák mellett a fiúk feladata eltartani a család női tagjait.

A börtön


Megmutassam a jinkai börtönt? – kérdezi hirtelen. Több ezer elítélt van ott összezsúfolva. Félelmeim ellenére, igent mondtam és egykettőre a börtön kapujában álltunk. Az őrök alapos motozásnak vetettek alá, majd az őrtoronynál kellett hagyni hátizsákomat és a kamerát.
A „meeting house”-ba mentünk, ahol a családtagok is találkoznak az elítéltekkel. Az őr, miközben odakísér, elmeséli, százan is alszanak egy helyiségben, és büszkék arra, hogy nem etetik ingyen az elítélteket, mert egész nap építkezésen dolgoznak. Elém vezetnek két gyilkosságért elítéltet, akikkel sajnos nehezen értünk szót. Még Girma se beszéli a nyelvüket. Azt azért megtudom, 11 és 15 év múlva szabadulnak, és – talán az őr jelenléte miatt - egyikük se panaszkodott a fogvatartás körülményeire.
Az igazi döbbenet azonban a női börtönben várt, ahol szintén voltak gyilkosságért elítéltek.
Egyikük – egy 30 év körüli nő elmondta, nem bírta már elviselni bátyja agresszivitását, aki szexuálisan is zaklatta, és egy bozótvágó késsel végzett vele. Szerinte a törvény még mindig a férfiak oldalán áll, ezért alig vették figyelembe indokait.
Mit mondjak, alig vártam, hogy „szabaduljak”, pedig csak 20 percet tölthettem ezen a kilátástalan helyen. Nem sok elítélttel szerettem volna találkozni a börtön falain kívül.
Egyébként a bötönben a zsúfoltság ellenére mindenütt rend és tisztaság volt, bűz se terjengett a környéken.

Hihetetlen kontrasztok


Jinkának még a széles főutcája is földes, előszeretettel rallyznek itt a helyi motorosok. Érdekes keveréke látható a városban a modern és törzsi életnek. Mohamedán asszonyok csoportja igyekszik, tán a közeli mecsetbe, tetőtől talpig beburkolva, miközben két alig öltözött gépfegyveres murszi férfi jön szembe. A fémeztelen hammer asszony elöl-hátul gyerekkel, tökkorsókat cipel, a farmernadrágos walkmant hallgat, és magassarkújában egyensúlyoz a hepehupás talajon.

A régió rohamléptekkel fejlődik, az utakat aszfaltozzák, mobiltornyok, netkávézók épülnek. Az évezredes hagyományok végnapjaikat élik, hiszen a törzsek fiataljai mind nagyobb tömegben modern életformára térnek át. Nem is tehetnek másképp, hiszen a globalizált világ lassan mindenkit bekebelez.

Bokor Klára

Szabad Újság 2012. október 10








10,00 pont / 2 szavazat  

Új hozzászólás
Név   E-mail

Kérek értesítést, ha új hozzászólás érkezik

Kérjük a következő számsorozatot írja be a számsorozat mezőbe: 3822
A számsorozat:

Id:12

tesz

2008.06.13 - 12:12:54

adasdasdasd

 

<< VISSZA

 

korkep.com (C) 2009 - 2010


Keresés az oldalon
Új képeink
Megjelent

Itália
Partneroldalak