Köszöntés

   Partnerek

   Dobra Újság


Friss





Legolvasottabb cikkek
 

Népes roma család keseríti az életüket

Hová lett az aprócska falu varázsa?

A délutánni órákban a falucska egyetlen utcája teljesen kihalt. Kopogok, zörgetek, csengetek, kiabálok a portákra, de sehol egy lélek. Egy sűrű bozóttal benőtt telek mellett végre rám mosolyog a szerencse, Gabriella véletlenül meglát és kérdezi, kit keresek.

Az élettel teli asszony Párkányban lakott, de most édesanyját ápolja itt évek óta. Nehezen szokta meg az összkomfort hiányát, mert vezetékes víz nincs a faluban. Az itteni kutakból jó minőségű vizet nyertek a lakók, persze csak évtizedekkel ezelőtt. Mostanra ihatatlan, ő arra gondol, a közeli mesterséges halastó által romlott meg a kutak vize.  

Bizony, szebb napokat is megélt már a Párkányhoz közeli, közigazgatásilag Sárkányfalvához tartozó Gyiva. A háború előtt temploma is volt, de a harcok folyamán megrongálódott és a szocializmus éveiben „természetes” volt, hogy nem állították helyre. Élelmiszerüzlet és kocsma a rendszerváltásig működött a faluban. Ezután egy magánvállalkozó próbálkozott itt élelmiszerboltjából megélni, ami az alacsony vásárlóerő miatt nem volt gazdaságos, így ma már csak kenyeret visznek a településre hetente kétszer. Ha valaki megrendeli, esetleg a tejet is kihozzák. A 90-es években több pozsonyi is vett itt házat, hogy kikerülve a nagyváros forgatagából e csendes helyen találjon nyugalmat.

Egyre többen vannak


- Mióta a faluba beköltözött egy igencsak népes roma család, nincs értékük a házaknak, telkeknek – mondja el Székely Beáta polgármester asszony, aki irodavezetőjével hetente egyszer jár ki a faluba. 2006-ban vett itt házat Záhorská Ves község, majd egy roma családot költöztettek a megvásárolt ingatlanba. Ők 2009 nyarán kiköltöztek a házból és helyükre egy újabb család érkezett. Két felnőtt és hét gyerek jött azzal a feltétellel, hogy ezt a címet fogják feltüntetni tartós lakhelyként. Ők már a segélyeket is a párkányi munkaügyi hivataltól kapják. Sok problémája volt velük az ottani faluvezetésnek, és abban látták a megoldást, hogy kétszáz kilométerrel arrébb költöztették őket. Azóta egyre többen vannak, legalább tizenheten, de az újonnan jöttek már bejelentve sincsenek, viszont érvényes bérleti szerződéssel rendelkeznek.

Pokollá vált az életünk


Meg akarom szólítani a roma családot is. A kapu tárva-nyitva, az udvaron hegyekben áll a szemét. Bemenni sajnos nem tudok, mert három kutya ront rám, örülök, hogy ép bőrrel megúszom. Szerencsémre feltűnik az utcán egy középkorú férfi, aki mellett legalább a kutyáktól biztonságban érzem magam. Elmondja, ne csodálkozzam ezen a kihaltságon, mostanában mindenki bezárkózik, mert a romák kéregetnek, molesztálják az embereket, iszákoskodnak, a kisgyerekek pedig a lopásra vannak „kiképezve”. Kétnaponta jár ki a rendőrség a faluba, de csak beviszik őket, és másnap már ismét itthon vannak.

Vele felkeresünk egy fiatalasszonyt, aki csak lemondóan leggyint mikor az itteni életről faggatom. – Jó volt itt lakni – mondja-, de mióta ez a család ideköltözött, pokol az életünk. Eredetileg csak egy család lakott itt, de most már vagy húszan is laknak a házban. Teljesen ismeretlenek számukra az együttélés legalapvetőbb feltételei is. Koszosak, hangoskodnak, italoznak, a buszmegállóban végzik el nagydolgukat, a gyerekek a buszon csak szemetelnek. Egy falubeli azon kapta őket, hogy kotornak a táskájában. Sikítoznak, kéregetnek. A lányomat is lelökték a bicikliről, mert el akarták venni a mobiltelefonját. Egy idősebb bácsit is az árokba löktek. Akkor lélegzünk fel, ha pár napra eltűnnek. Eleinte az ilyen alkalmakkor kezdtünk reménykedni: talán elmentek…. De sajnos mindig visszajönnek. Állítólag Pozsonyba járnak kukázni.

Ki adja vissza a nyugalmukat?


Beszélgetés közben odajön hozzánk egy másik roma család. Ők pár éve költöztek - először Sárkányfalvára - és mikor ott leégett a házuk, megvettek Gyiván egy öreg épületet, melyet elkezdtek rendbe rakni, de egyelőre még villany sincs a lakásban. A családfő elmondja, őket is zaklatja ez a másik roma család, mert néha éjjel verik az ablakot, hogy kérjenek ezt-azt, vagy hogy ott aludhassanak.
– Mondtam nekik „nie je tu ani obchod, ani trafika, ani hotel” (nincs itt se üzlet, se trafik és hotel sem).

Nagyon képmutató korban élünk. Képesek vagyunk azon vitatkozni, valakit azért meghurcolni, hogy roma helyett esetleg cigánynak nevezett valakit. Ebből kifolyólag még a bűnözőket sem merjük elítélni, nehogy bajunk származzék belőle. Sajnos korántsem egyedi eset, hogy az ősi földhöz, falujukhoz, annak kultúrájához ragaszkodó emberek élete pokollá válik egy-egy ilyen eset kapcsán. Segíteni kevesen akarnak és talán nem is tudnak. Lehet, együttérzően, de tehetetlenül nézzük, hogy kénytelenek stresszben, zajban, félelemben élni, állandó fertőzésveszélynek kitéve, mert egyes polgárok nem képesek semmiféle együttélési normát betartani, és hogy ingatlanjaik ára a nullával lesz egyenlő. Nekik, kik olyan mély gyökeret eresztettek ebbe a földbe, hogy nem egykönnyen lehetne őket kétszáz kilométerrel arrébb telepíteni, nekik nincsenek semmiféle jogaik?
Milyen törvényes forma létezik vagyonuk, biztonságuk, egészségük védelmére?
Keressük együtt a választ.

Bokor Klára
Szabad Újság 2010. június 9

A képen a másik roma család, akik életét szintén megkeserítik a jövevények




10,00 pont / 5 szavazat  
Hozzászólás

<< VISSZA

 

korkep.com (C) 2009 - 2010


Keresés az oldalon
Új képeink
Megjelent

Itália
Partneroldalak