Köszöntés

   Partnerek

   Dobra Újság


Friss





Legolvasottabb cikkek
 

A frigyláda nyomában


Miért épp Etiópia? – szegezik nekem sokan a kérdést - vizslatva, nem mutatok-e elmebajra, netán trópusi betegségre utaló jeleket. Nem tudom a választ, csak érzem, egyes uticélok mágnesként vonzanak. Vágytam ősi keresztények nyomdokain járni, kiknek hite a sziklába vájva él tovább, élni a szegénység adta egyszerűséget, s rácsodálkozni a törzsek ősi, számunkra extrém életmódjára.

Felkészültem, mégis meghökkentem

Utánaolvastam az ország történelmének, megismerkedtem földrajzával, a már ott járt emberek utibeszámolóit is átböngésztem. Ennek ellenére már a reptérről a szállásunkra tartva földbe gyökeredzett volna a lábam, ha nem épp egy a szovjet időkből maradt rozsdás zsiguliban zötykölődök. Addis Ababában emberek százai, ha nem ezrei alszanak az utcák járdáin, autónk
előtt részegek és kóbor kutyák lődörögnek, a külvárosban romos apró vályogházak. Ekkor valóban úgy éreztem, repülőnk tulajdonképpen időgép volt, amely a középkorba repített vissza.

Kéregetők hada üldöz


Reggel a főváros felfedezésére indulunk, de csak a busz biztonságában tudunk a látnivalókra koncentrálni. A buszból kilépve már „farandzsi” (idegenek) kiáltással gyerekek hada üldöz, bírrért nyújtotva a kezüket (nem sört akarnak, a bírr az ország pénzneme), a fiatal fiúk pedig váltig bizonygatják, egyedül az ő vezetésükkel tudjuk a várost autentikusan megismerni. Az országba látogató fehéreket egyszerűen két lábon járó banknak nézik. Nehezen kezelem a helyzetet, sokszor menekülőre fogom, de idővel rájövök, ha egy megbízhatóbb kinézetűt elfogadok kísérőmnek, az megvéd a további tarhálók hadától.  
Addis tálcán kínálja kihagyhatatlan látnivalóit. A Nemzeti Múzeumban mindenki Lucy, a 3,4 millió éves ősmama csontvázával fényképezkedik, a Szent György katedrálishoz mise végeztével érkezünk, s látjuk, amint fehér sálba burkolódzott hívők seregei rajzanak ki a templomból, a Szentháromság katedrálisban a pap szép adomány reményében szívesen oszt áldást Haile Selassié császár és felesége szarkofágjánál. Az Enthoto hegyen a helyi ivóba tévedek, ahol az egyik vendég ordítozva köveket dobál a felesége után - eliszkolok, mielőtt magam is így járok.
Szinte fellélegzünk, mikor továbbindulunk az északi felföldön Bahir Dar felé.

Az utazás rettenetes élmény


Sofőrünk az autóversenyzők tehetségével szlalomozik a keskeny, korlát nélküli út hajtűkanyaraiban a szakadékok felett. Még szerencse, hogy mindezt alig látjuk a busz minden réséből beömlő por miatt. Az orrunk és szánk elé kötött sálak ellenére köhögés ingerel. Aszfaltozott út alig van, mivel azokat csak most építik kínai segítséggel (Etiópia nyersanyagaival fizet ezért). Ennek ellenére a helyiekhez viszonyítva mi még szerencsésnek mondhatjuk magunkat, ők ugyanis kétszer annyian zsúfolódnak be a szép kort megért járgányokba, mint amennyien le tudnak ülni.
Kör és téglalap alakú, szalmatetős vályogházacskák mellett haladunk el. A szépen megművelt teraszokon éppen aratnak, kizárólag kézi erővel. Kevés terméssel kecsegtetnek ezek a talpalatnyi, sziklákkal teleszórt soványka földek, de meg is becsülnek az ottaniak minden egyes búzaszemet. Amikor az egyik szamárvonta kocsiról egy félkilónyi gabona az útra szóródott, az asszonyok szemenként szedegették össze a száguldozó autók elé nyúlkálva.

Az őskeresztény kultúra remekei


A Nílus forrástaván a Tana tavon, csónakba ülve látogatjuk sorra az ősi monostorokat. E kör alakú vályogtemplomok falai a padlótól a mennyezetig freskókkal vannak beborítva, amelyek által bepillantást nyerhetünk nem csak a keresztény tanításba, de Etiópia történelme is megelevenedik a kecskebőrre festett képek által. Mivel a freskók napra érzékenyek, a restaurálás után fonott falakkal vették körül, hogy még sokáig élvezhessük e 15. századi remekeket. A templom őrzői szívesen megmutatják nekük az ortodox szertartásokhoz használatos ősi kellékeket, kereszteket, dobokat, misekönyveket.

Még a frigyláda őrzőjét se láthattuk


Várakozással telve érünk Axumba, a Sioni Szűz Mária templomba, ahol az etiópok szent meggyőződése szerint a frigyládát őrzik. (Egy etióp legenda szerint a ládát Sába királynője és Salamon király fiának, Meneliknek a kísérete lopta el Jeruzsálemből.)  A templomba nőknek tilos a belépés, de a hagyományok szerint a férfiak se láthatják a féltett ereklyét.
A hely szelleme viszont magával ragadó, hiszen zarándokok százai csókolgatják a templom falait, miközben vallásos révületben mormolják imáikat. Egyébként az északi felföldi embereknek olyan választott nép tudatuk van, hiszen szent meggyőződésük, hogy náluk a frigyláda, s most már nem az izraeliták, hanem ők Isten választott népe. Ez tartást és önbecsülést ad nekik.

A Tigray régió szikába vájt, féltett templomai


Ezek a rejtett szent helyek a kereszténység korai (Kr.u.303) beszivárgásának bizonyítékai. Megközelíthetetlen helyeken vájták sziklába, hogy megóvják őket a muszlim támadásoktól. Létrákon, kötélhágcsókon kapaszkodunk megnézni e csodákat (amelyekből több száz akad), de csak azok, akiket ezek az összetákolt, foghíjas szerkezetek megbírnak. A Szent Péter és Pálnak szentelt templomban még az ott élt remete koponyája is látható a vízfelfogó sziklamélyedés mellett. Borzongás fut végig az ember hátán az ódon falak közt.
Errefelé még az átlagnál is nagyobb a szegénység. Állandó a koldulás. Szinte minden gyerek kunyerál, csapatokban követnek és nem lehet lerázni őket. Diák vagyok – éhezek – meghalt anyám, apám – ismétlik unos-untalan, kevéske angol tudásukkal. És az ember nem tudja eldönteni, mikor és kinek higgyen. Ha nem adtunk, vagy úgy ítélik, nem eleget, úgy hátba vágnak, hogy csak úgy nyekkenünk.
A régió közel fekszik az eritreai határhoz, buszunk lebombázott falvak, végtelen menekülttáborok mellett suhan. Ez a világ egyik legveszélyesebb területe (a környéken gyilkolták meg januárban a magyar tudósokat), mert 2000-ben ugyan békeszerződéssel lezárták az utolsó etióp-eritreai háborút, de a határokat azóta is vitatják, afar szakadár csoportok pedig gerillaháborút folytatnak Etiópiától való elszakadást követelve.

Angyalok emelték?


A Lalibelában található templomegyüttest úgy faragták ki a vörös bazaltból, hogy azok teteje a talajjal egy szintben húzódik. Nem csoda hát, hogy a legenda úgy tartja, nem is a 13. században élt Lalibela király, de angyalok emelték. A templok területe maga az Új Jeruzsálem – megtalálható itt a születés temploma, Ábrahám sírja, a Jordán folyó és egyebek.
Legismertebb a kereszt alakú Debre Grigoris templom. Sziklába vájt folyosón ereszkedünk alá a szent hely bejáratához, ahová a turistákon kívül zarándokok milliói látogatnak el évente. A templom udvarán egy asszony a búzaszemeket rostálja, válogatja – ebből készül majd az Úr kenyere, amelybe még véletlenül se kerülhet roncsolódott búzaszem.
A tömjén áztatta falak közt, a papok kántálása közben hosszan elnézzük a zarándokokat, akikből sugárzik az Istenbe vetett bizalom. A templomok környékén sziklába vájt lyukakban remeték sokasága él, nélkülözve még a legalapvetőbb dolgokat is. Egy bot, egy rózsafüzér és egy vízhordásra szolgáló műanyag benzineskanna minden vagyonuk.

Döbbenet volt látni, milyen kevés elég az emberi élethez


Az etióp emberek többsége szerény berendezésű vályogházakban lakik, egyharmaduk mezítláb jár, egyharmaduk pedig műanyag egyencipőben, amit aztán vég nélkül javítanak az utcai cipészek. Ha itthon is eképp becsülnénk meg a tárgyainkat, biztos nem tennénk tönkre a környezetünket. Napjuk nagy része a vízért való sorbanállással és vízhordással telik, és az átlagember semmi luxust nem engedhet meg magának az élelem terén sem. A legalapvetőbb táplálékuk az injera – teff búzából erjesztéssel készült szürke palacsintatészta, amelyet erős szószokkal tálalnak. Számunkra hihetetlenül olcsónak tűnt az élelem, annak ellenére is, hogy a fehér ember étlapja az éttermekben kétszer magasabb árakat tartalmaz, de a helyi
gyerekek csak sóvárogva nézhetik az üdítőket szürcsölgető turistákat, vagy verekedhetnek a nekik dobott műanyagflakokon.

A frigyládát a tízparancsolat kőtábláival nem sikerült meglelnünk, de parancsolat nélkül is érzem, mi itt Európában bűnösen pazarlóan élünk. A természet rendjéhez igazodó etiópok élete megérintett. És ekkor még nem láttam a déli törzsek életét.
Bokor Klára
Vasárnap, 2012. 8. 7


... pont / 0 szavazat  

Új hozzászólás
Név   E-mail

Kérek értesítést, ha új hozzászólás érkezik

Kérjük a következő számsorozatot írja be a számsorozat mezőbe: 2238
A számsorozat:

<< VISSZA

 

korkep.com (C) 2009 - 2010


Keresés az oldalon
Új képeink
Megjelent

Itália
Partneroldalak