Köszöntés

   Partnerek

   Dobra Újság


Friss





Legolvasottabb cikkek
 

Középkorból a kőkorba

Az északi felföld meglátogatása után Etiópia déli vidékein terepjárókkal folytatjuk utazásunkat. A köves hegyvidéket felváltja az akáciás szavanna, exotikus állataival, termeszváraival, félmeztelen törzseivel, faágakból összetákolt kunyhóival. Varázsütésre csöppennünk az „igazi” fekete Afrikába.


Afrikában másként folyik az idő


A mindjárt ott jelenthet pár órát, de akár több napot is. Ezt már az első, dél felé tartó napon megtapasztaljuk. Az északi zötyögős buszút után örülünk a terepjárók nyújtotta jó körülményeknek. Szívjuk magunkba a megváltozott táj gyönyörűségét, mikor döbbenetünkre azt látjuk, hogy az előttünk indult dzsipp utasai gyalogosan baktatnak az út szélén, málhás szamarakként cipelve poggyászaikat. Kiderült, többször figyelmeztették a söfőrt, ne hajtson életveszélyesen őrült iramban, amit az annyira zokon vett, hogy kitessékelte őket az autóból, kidobálta táskáikat, maga pedig visszaforult Addis Ababába. Itt lett vége a pár órás kényelmes utazásnak, ugyanis a póruljártak bezsúfolódnak a fennmaradó három autóba. A sofőrök főnöke nyugtat, mindjárt intézkedik és rendel egy másik kocsit. Az „új” autó a harmadik napon érkezett. Az már groteszk, hogy a sürgetésre azzal érvelt, a kocsi elindult a fővárosból, de vezetője útközben elütött egy állatot, és mivel nem tudta kifizetni az árát, most börtönben csücsül.

Exotikus táj


A Ziway tónál elnézzük, ahogy a halászok szalmából font csónakokkal hozzák a partra az aznapi fogást, és halfejekkel etetik a százával gyülekező marabu csapatokat. Az Abaita Sahala Nemzeti Parkban struccok közt sétálva gazellák és varacskos disznók nyomába eredünk, megpihenünk a hőforrásoknál, ahol a forrponton felbugyogó vízben tojást főznek a helyiek,
kicsit távolabb pedig nagymosást tartanak a már hűlő vízben. Csónakázunk a krokodiloktól és vizilovaktól hemzsegő Abaya tavon. A teljességhez már csak az oroszlán hiányzik, de annak az utolsó példányát is kilőtték még a múlt század első évtizedeiben.

Érezzük, egyre távolodunk a keresztény kultúrától


A konso nép tradicionális dupla nádtetős vályogházairól és dupla szoknyás viseletéről ismert. Náluk a kereszténység mellett tökéletesen megfér az animista hit és az ősök tiszelete. A példásan rendben tartott portákon egyszerre látjuk a sárkányt legyőző Szent György képét a wakákkal, vagyis a fából faragott emberszobrokkal. Ezekből a fejekből annyit faraghatott ki a ház ura, amennyi embert sikerült az ellenséges törzsekből a másvilágra
küldenie. Érdekesség a nemzedékek fája – minden tizennyolcadik évben egy fatörzset a többihez kötöznek, így némi számlálgatás után megállapítható a falucska alapításának kora.

Egyedi az a szokás, hogy a fiúk tizenkét éves korukban a közösségi házba költöznek és együtt élnek a falu többi nőtlen férfitagjával mindaddig, amíg családot nem alapítanak. A lányok a családdal élnek. Két éve a kormány segítségével kutat fúrtak közvetlenül a faluban, így már nem kell vizet hordaniuk a nem túl közeli folyóból. Az itteni gyerekek megajándékoztak bennünket rajzolt képernyőjű konso tévével, fából készült szemüvegkerettel és sok egyéb szívet melengető aprósággal.

A vad Omo-völgy


Fatörzsekből kivájt instabil csónakokkal kelünk át az iszapos vizű Omo folyón, miközben látjuk, krokodilok sütkéreznek a parton. Cél, a dassanech törzs meglátogatása, közvetlenül a kenyai határvidéken. Élhetetlen vidék állapítjuk meg, amikor a forgószél által felkapott porfelhőben fuldoklunk és bandukolunk a kietlen tájon, ahol csak néhány makacs tüskebokor tudott megkapaszkodni.
Érdemes volt – konstatálják csoportunk férfitagjai, amikor megérkezvén a faluba a gyönyörű dassanech nőkön legeltetik szemeiket. Nyakukban kilogramnyi gyöngyfüzérek, agyaggal formázott frizurájukat még a menő hajszobrászok is megirigyelhetnék.
Faágakból összetákolt kunyhóik száraz levelekkel, bőrökkel, rozsdás pléhekkel borítottak, de a „berendezésre” is a puritánság jellemző - a talajon állatbőrök, a sarokban kőmozsár a gabona őrlésére, a falakon tökből kivájt edények. Épp készül az ebéd a három kőből épített egyszerű tűzhelyen, valami kásaféle. Mindezt szívesen megmutatja nekünk a ház asszonya (előre leegyezett adomány fejében), de csak az tudja megnézni, aki befér az alacsony és szűk, ajtónak nevezett résen.

A dassanech férfinak több felesége is lehet, és a női körülmetélés is dívik náluk annak ellenére, hogy a terület tele van az ez ellen agitáló plakátokkal – mégis… maguk a törzsbeliek is úgy tartják, ez a törzshöz való tartozás jele.

Törzsi területeken utazva


Idegenvezetőnk magyarázata alapján, hamar meg tudjuk különböztetni a törzseket, öltözékük és egyéb jegyek alapján. A fehér testfestést viselőek a karák, a sötét állatbőr szoknyát viselő, szinte kopaszra nyírt hajú nők a bannák. A legszebbek és a legbarátságosabbak azonban a hammerek, állatbőr szoknyáikkal, kagylóból készült nyakékeikkel, karpereceikkel, fejdíszeikkel. Hajuk tökéletes precizitással fürtökbe rendezve. E sokszínű világban a piacokon lehet leginkább elmélyülni, ahová terményeket cserélni járnak a törzsek tagjai.

Engedély nélküli kattintásért a fegyver csövével kell szembenéznünk


A legijesztőbb és legharcosabb törzs a mursziké. Kormány letelepítette őket, és kijelölte területüknek határait. Nagy csapás ez egy nomád törzsnek. Nem is lehet csodálkozni, hogy a csordák terelgetése mellett, most már a turistákból próbálnak megélni. Meglátogatásuknak pontos feltételei vannak. Egy fénykép egy emberről, öt etióp bírr (lehetőleg ropogós papírpénz), ez átszámítva húsz cent. Ha gyerek is van az asszony hátán – és mindig van -,
akkor hét bírr.

A híres törzs női tagjai agyagkorongokat hordanak a szájukban – úgy tizenegy év tájékán alsó ajkukat kilyukasztják, majd az évek során egyre tágítják, hogy akár 15 cm átmérőjű korong is beleférjen. Aki nagyobb tányért visel az ajkában, az többet ér a férjjelölt szemében, így több marhát, kecskét kell adnia érte a lány szüleinek. Etnológusok vitatkoznak e brutális hagyomány eredetéről – egyesek szerint szépítő szerepe van, mások szerint így akarták megakadályozni az elmúlt századokban, hogy a törzs asszonyait
rabszolgának hurcolják el. Ezen kívül a murszi nők testét tetoválás és ütések nyomai “díszítik”, hiszen nem is érezheti igazán nőnek magát, aki nem bírja elviselni a fájdalmakat. A férfi egyébként sok törzsnél meg is korbácsolhatja a nőt, de szabály, hogy mindegyik feleségével egyformán bánjon.

A kőkor szintjén


Hihetetlen volt látni, hogy az Etiópia déli részén élő törzsek életmódja nemigen változott az évezredek alatt. Abban azonban biztos vagyok, hogy ez az életmód rohamléptekkel a vége felé közeledik, nem kis vámot szedve a törzs tagjai között. Már most óriási probléma az alkoholizálás, főleg a városokba települt törzsi tagok között, valamint az iskolai tanulmányok és a tradíciók közti ellentét. A természettel még mindig összhangban élő törzseknek sajnos, rövid idő alatt alkalmazkodniuk kell a „modern” körülményekhez, áthidalva évezredes szakadékot.
Hálás vagyok Istennek, hogy az ősi törzsi életformára még rácsodálkozhattam, mert pár évtized múltán mindez már nem lesz látható.
Bokor Klára

Vasárnap, 2012. augusztus 28


... pont / 0 szavazat  
Hozzászólás..

<< VISSZA

 

korkep.com (C) 2009 - 2010


Keresés az oldalon
Új képeink
Megjelent

Itália
Partneroldalak