Köszöntés

   Partnerek

   Dobra Újság


Friss





Legolvasottabb cikkek
 

Ivóbeli hangulat egy napfényes délelőttön

Reggel hét óra

A falu peremén lévő kiskocsmában Tibor már törzsasztalánál ül. Előtte sör és stampedli gin. – Alig vártam hogy megvirradjon – mondja, hogy jöhessek „reggelizni”. 
 

 

 

 

 

 

 

Sokáig üldögél magában, még felbukkan az első haver. Ő bort hoz a pulttól. Panaszolja, könnyű Tibornak, hiszen nyugdíjas, így havi rendszerességgel meg van neki a „legurítani való”. Ő maga csak a szoci alatt dolgozott kihagyások nélkül. Azóta csupán pár hónapos munkaszerződések és alkalmi munkák jönnek össze. Most ráadásul beteg is – intézi az „invalidot”, de nehezen megy, mert teljesen járatlan az ügyintézésben. – Majd lesz valahogy – rántja meg a vállát, és felbontja a most vásárolt két doboz cigaretta egyikét.
Gyula a csapos is panaszkodik, hogy sok a községben a munkanélküli, ő bizony a bőrén érzi a válság okozta pénztelenséget. Bevételei legalább az egyharmadával megcsappantak.


Kilenc óra

A három barát napi rendszerességgel összegyűl kedvenc helyén, az amúgy rideg „bufetban”. Zoltán fröccsöt iszik, Józsi és Arnold borovicskát sörrel. Egyetértően állítják, nem a kereseten múlik, ki mennyit költ el az ivóban. Erre kell, hogy jusson!
Ők többek közt fusiból biztosítják a napi háromszori „betevőt”. Józsi éjjeli műszakból tért haza a Suzukiból. Egyre kedvetlenebb a munkával kapcsolatban, mert olyan rossz a forint árfolyama, hogy nem éri meg oda járni. – Nincs a környéken semmilyen munka – állítja – ezért kénytelen vagyok kitartani. Arnold másként vélekedik. Feleségével együtt már az év elején otthagyták a Suzukit. Megkapták az öt hónapos lelépőt, fél évig jár nekik a munkanélküli. Úgy tervezik, később Csehországban próbálnak majd szerencsét. Józsi seprűgyártó kisiparos. Megyeget az üzlet, bár nagyot kanyarítani nemigen lehet ezzel a vállalkozással.
Beszélgetnek politikáról, a falu történéseiről és továbbállnak. Nem beszélik meg, hogy háromkor újra, ugyanitt… de az adott időben újra együtt ülnek, rendelnek, beszélgetnek…

Úgy tíz körül

A harmincas éveiben járó Gábor most is a gép előtt ül a város széli lebujban. Se lát, se hall. A fröccsöt és borovicskát kortyolgató Géza lekicsinylően bök felé – menthetetlen!  Úgy négy éve kezdődött nála ez a játékszenvedély – meséli. Akkor egy tizest csak úgy heccből belenyomott, és az automata kiszórta elé legalább a húszszorosát. Azóta nem bír leállni. Elhagyta őt már mindenki, az asszony, a haverok…
Géza amúgy az orvostól jövet ugrott be. A receptet nem váltotta ki, mert a fiztendő hat eurót rögtön átszámolta borovicskára, s úgy ítélte, az utóbbinak nagyobb a gyógyhatása.

Fél tizenkettő

A lakótelepi hangulatos kocsmában kedves asztaltársaság fogad. Pista az asszony mellől ugrott le az ivóba, aki sajnos tolókocsiban tölti mindenapjait. – Nem lehet őt sokáig magára hagyni, mondja, de azért marad egy jó darabig.
Antonio is meglógott, bár asszonya igyekszik őt rövid pórázon tartani. – Otthon is van pálinkám – mosolyog, de itt a barátokkal jobban esik a kevesebb is. Elmondják, nekik futja naponta pár pohárkára, hiszen nyugdíjasok, de a fiatalok rosszabb helyzetben vannak, mivel egyre nehezebb munkát találni. Az időközben az asztalhoz települt, negyvenes éveiben járó Karcsi, nem ért egyet ezzel a megállapítással. Állítja, munka van, csak az emberek válogatósak. Ő vállalkozó és taxis egyszemélyben. Sokszor nem talál munkást, mert vagy a munka büdös egyeseknek, vagy a fizetséget kevesellik.
A szimpatikus hatvanas házaspár eközben egykedvűen füstölög a sarokban, s lassan kortyolgatják vodkájukat. Elmondják, naponta betérnek ide immár negyven éve. A legtöbbször együtt jönnek, de Márta asszonynak azért több a teendője, mint az urának, ezért Jaroslavot olykor egyedül is látni.
A politikát illetően nincs teljes egyetértés az asztaltársaság tagjai között. Mindenki tutira meg van győződve a maga igazáról. Abban azonban egyetértenek, szinte minden politikus először nézi a maga hasznát és csak azután a népét, esetleg az országét.
A kedves csapos Annika csak leggyint a politizálásra. Munkát adjanak, mert errefelé dolgos nép él. Nehogy már elszokjanak fiataljaink a munkáról!  Mondjam, hogy munkát, kenyeret? – mosolyog maga is a propagandaízű szlogenen.    
Bokor Klára


 

 

 

 

 


10,00 pont / 1 szavazat  
Hozzászólás..

<< VISSZA

 

korkep.com (C) 2009 - 2010


Keresés az oldalon
Új képeink
Megjelent

Itália
Partneroldalak